London, április 1.

Nemrég eszembe jutott Fülig Jimmy. Amikor helyettesítette a Boldogság-szigetek uralkodóját, elkezdett naplót írni: 

"Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor úgy volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit...
Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom."

Valahogy nekem is ilyen gondolataim voltak, amikor elkezdtem írogatni. Tehát, akkoriban leszálltam a repülővel, akkor elhatároztam, hogy blogot írok. 

A londoni Stansted reptéren szálltam le, ami ugyebár csak a nevében London, igazából legalább egy óra, amíg Londonba érünk. Az EasyBusszal mentem be a Citybe, ami a Baker streeten állt meg. Úgy döntöttem, ha már úgyis van vagy öt órám a továbbindulásig, gyalogolok egy kicsit, közben várost is nézek.

A Baker street-en mentem végig, egészen a Portman Square-ig. 

Baker street

Portman Square

Portman Street

Onnan a Portman street-Park street-Upper Brook streeten keresztül elértem a Grosvenor Square-re. Na, itt van az amcsi nagykövetség, eléggé nagy és puccos épület, mint az amcsik. A téren leültem megenni a déli szendvicsemet. Az "ebéd" elköltése után a Brook streeten végigmenve elértem a Regent streetre. Itt már jelentős volt a turistaforgalom, egyik csoport a másik után sorjázott. Az egyik épület aljára nagy betűkkel ki volt írva: Burberry, na mondom, Alexandra biztos örülne, ha itt lehetne. Fel is hívtam, mondtam, hogy itt állok a Burberry üzlet előtt.

Park Street

Upper Brook Street

Egy kis hangulatos utca

Regent Street

Regent Street, Burberry

A Regent streetről elértem a Piccadillyt és körülnéztem a Piccadilly Circuson. Innen már csak egy rövid séta a Charing Cross road, amin lemenve elértem a Trafalgar Square-t, a jó öreg Nelson szoborral.

Piccadilly Circus

Ez is a Piccadilly Circus

Ez meg a környéke

Szökőkút

"Találkozunk az óránál"

A Trafalgar Square, Nelsonnal

Itt bóklásztam egy kicsit, benéztem a Charing Cross állomásra is (az igazat megvallva, WC-t kerestem) és mivel a Whitehallt már láttam, lementem a Temzéhez, hogy a partján menjek végig. El is értem a Big Benhez, ennél a pontnál már viszont éreztem az egész éjjeli utazás fáradalmait és úgy döntöttem, hogy ennyi elég volt mára a városnézésből.

A Charing Cross állomás

Nelson admirális közelebbről

London szeme

Délutáni szieszta

Turisták és más állatfajták

A Big Ben

Egy piros telefonfülke

St. James's parki pihenő

A St. James's Park

Elindultam a Victoria buszállomáshoz, ahonnan a buszom indult Edinburgh felé. Ilyen volt a harmadik londoni bóklászásom, ami annyiban volt más az előzőekhez képest, hogy ragyogó napsütéses idő volt, ellentétben az előző látogatásaim alatti borús, esős, tehát londoni idővel.