A kezdetek

Mint említettem volt, a naplóírás gondolata ott motoszkált a fejemben már Skóciába érkezésem utáni időkben. Úgy gondoltam, ritkán adatik meg, hogy egy teljesen idegen országban éljünk, megismerjük az ott élőket és ez leírva jobban megmarad. De erre csak most szántam el magamat, több, mint három év kint tartózkodás után.
2008 november 2.-án érkeztem meg Glasgow-Prestwick repülőtérre. Na, ez az utazás sem volt egyszerű! Azelőtt nem sokat repültem, csak párszor még anno Ungvárról Odesszába, ami ugye nem egy transzatlanti járat, a közelmúltban pedig csak egyszer, Milánóba, az Alitaliával. Most úgy tudtam legolocsóbban eljutni Skóciába, hogy a Wizzairrel elrepültem Milánóba, onnan pedig a Ryanairrel Glasgowba. Én, mint "nagyon tapasztalt" utazó, persze, hogy úgy pakoltam be a bőröndöt, hogy minden benne volt, amire szükségem lehet. Már szerintem. De a légitársaság szerint nem. Persze addig nem hallottam a súlykorlátokról a csomagokra, sem az EUs légiközlekedési szabályokról. Mondjuk, ez az én hibám volt, előre nem tájékozódtam a dolgokról, így hát megszívtam. Pesten csak 5000 forintot kellett fizetnem, mivel túl sok volt a poggyászom, de Milánóban jött a lényeg. A Ryanairnál csak 20 kg-os csomagot lehet feladni és egy kézipoggyász a megengedett, 10 kg-ig. Az én csomagom persze, hogy sokkal több volt, mint 20 kg, a kézipoggyászom is kettő volt. Így mit tehettem mást, kiszedtem a cuccom nagy részét, kukába vele, és megúsztam 95 Eurós pótdíjjal a többletsúly miatt.
Így tudtam felszállni a gépre, miután már szerencsésen megérkeztem Prestwickre. Onnan még egy óra buszozás Glasgowig. A várost persze csak az ablakon keresztül láttam, mert a buszpályaudvarról indultam tovább Edinburghba. Onnan már csak egy újabb óra buszozás után érkeztem meg a Macdonald Cardrona Hotelbe, ahol dolgozni kezdtem.

Így láttam meg először a hotelt

Macdonald Cardrona Hotel

Mire ideértem, este lett, de szerencsémre már vártak. Kaptam egy szobát, vacsit. Másnap reggel a hivatalos papírmunkát intéztem, délután pedig már munkába is álltam a konyhán, ahol a nagyszerű kitchen porter megnevezésű pozíciót töltöttem be, ami lefordítva egyszerű magyar nyelvre azt jelenti, hogy mosogatnom kellett.

Ez volt a szobám

Skót időjárás novemberben

Ez még nem a falu, csak egy sor ház

Hegyek

Ilyen a kilátás, ha elindulunk a szállodától

Cardrona amúgy egy kis falu, nem messze Peebles-től, kb. 50 km-re délre Edinburghtól, a Tweed-folyó partján, a völgyben. Szép a hely, engem az otthoni tájakra emlékeztet, a zempléni vagy a kárpátaljai vidékekre.

Cardrona Village Store - az egyedüli kereskedelmi egység 5 km-en belül

Peeblesről majd később írok, arra fel kell készülnöm. Még pár képet azért megmutatok abból az időből, amikor először ideérkeztem.

Kilátás a szobámból (még a legelsőből)

Egy kis hó a golfpályán

A paci fázik

Ilyen a lelátás az útról

Havas táj, rommal

Séta Peebles-be

Már megint Fülig Jimmy:

"Mostan elmondom, hogy mitől írom ezt a naplót. Mer nem egyszerű. Én ritkán írtam akkor még. Elvégeztem négy elemit, mer szülejim már egész fiatalon beírattak. Mit tehet ez ellen egy védettelen gyerek, mint én? Negyedik elemiben kétszer is halasztást kaptam, egy évet mindig.
De írni mégsem szerettem.
Azonban egy érdekes tényeset mégis erre az elhatározásra juttatott.
Éspedig."
Az, hogy már elég régóta foglalkoztat, a fényképeimet ne csak simán feltöltsem a netre, hanem írjak is hozzá valamit, ami nem csak sima képaláírás. Meg az is, hogy valamilyen formában megörökítsem a skóciai tartózkodásom alatt történt dolgokat. Ez a tartózkodás elég hosszúra nyúlt, mivel amikor idejöttem 2008 novemberében, egy évre gondoltam, vagy egy kicsivel többre. Na, ez a "kicsi" még mindig tart, leszámítva egy fél évnyi otthontartózkodást. De erről majd máskor.

A héten történt, hogy bekapott a gépem egy vírust. Újratelepítettem, remélem most már rendben lesz. Ezért is nem írtam semmit. Közben Megumi, egy kedves japán kislány, aki itt dolgozott, elment Londonba egy másik munkába. Ezért eszembe jutott, februárban begyalogoltunk Peebles-be, amikor még voltak hóvirágok.

Ilyen hóvirágok nőnek február végén Skóciában

Mindketten vittünk fényképezőgépet, így bőven készültek fotók. A hotel mögötti, régi úton mentünk.

Miname Megumi, háttérben a Tweed-folyó és a Macdonald Cardrona Hotel

Itt meg én vagyok a hotellel

 Ez egy kicsit hosszabb, de sokkal több a látnivaló.

Mohahajtások nyújtózkodása

Készül a sztárfotó

Az út elején még mind a két oldalon fák állnak és a folyót is követi. Csak később változik a táj.

Kőhíd és kanyarok

Kilátás a folyó felett

A "Rom"

Így készült az előző fotó

"Hegyeket nézek"

Beeeeeee!

Skót vidék, velünk

A Tweed völgye Cardronánál

Megint barikák

Követve a kanyarokat, elhagyva a barikákat, a Kailzie Gardenhez értünk. Ez egy nagy park, tele növényekkel, halastóval, halászsas megfigyelővel, étteremmel, meg sok minden mással. Mi most csak az elejére mentünk be, a hóvirágok miatt.

Hóvirágszőnyeg

Mosolyt kérek!

Kukucs!

 

A hóvirágok sztárolása után folytattuk az utat. Egy mérföld után a Garden főbejáratához értünk.

Na, most merre?

Legelő

Konichiva

A park bejárata

Engedjetek ki!

Ilyen nagyra növök!

 

Kailzie Garden után az út a Tweed mellet folytatódott egészen be Peebles-be. A városnak ezen a részén újonnan épített lakóparkok vannak, valamint egy park közepén álló régi ház. 

A Tweed-folyó Peebles közelében, a hegyoldalban a Hydro Hotel

Hangulatos házacska az út mellet

 

Körülbelül másfél óra alatt értünk be, utána még elmentem vérvételre. Vissza már buszon mentünk, elég volt a sétából. 

London, április 1.

Nemrég eszembe jutott Fülig Jimmy. Amikor helyettesítette a Boldogság-szigetek uralkodóját, elkezdett naplót írni: 

"Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor úgy volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit...
Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom."

Valahogy nekem is ilyen gondolataim voltak, amikor elkezdtem írogatni. Tehát, akkoriban leszálltam a repülővel, akkor elhatároztam, hogy blogot írok. 

A londoni Stansted reptéren szálltam le, ami ugyebár csak a nevében London, igazából legalább egy óra, amíg Londonba érünk. Az EasyBusszal mentem be a Citybe, ami a Baker streeten állt meg. Úgy döntöttem, ha már úgyis van vagy öt órám a továbbindulásig, gyalogolok egy kicsit, közben várost is nézek.

A Baker street-en mentem végig, egészen a Portman Square-ig. 

Baker street

Portman Square

Portman Street

Onnan a Portman street-Park street-Upper Brook streeten keresztül elértem a Grosvenor Square-re. Na, itt van az amcsi nagykövetség, eléggé nagy és puccos épület, mint az amcsik. A téren leültem megenni a déli szendvicsemet. Az "ebéd" elköltése után a Brook streeten végigmenve elértem a Regent streetre. Itt már jelentős volt a turistaforgalom, egyik csoport a másik után sorjázott. Az egyik épület aljára nagy betűkkel ki volt írva: Burberry, na mondom, Alexandra biztos örülne, ha itt lehetne. Fel is hívtam, mondtam, hogy itt állok a Burberry üzlet előtt.

Park Street

Upper Brook Street

Egy kis hangulatos utca

Regent Street

Regent Street, Burberry

A Regent streetről elértem a Piccadillyt és körülnéztem a Piccadilly Circuson. Innen már csak egy rövid séta a Charing Cross road, amin lemenve elértem a Trafalgar Square-t, a jó öreg Nelson szoborral.

Piccadilly Circus

Ez is a Piccadilly Circus

Ez meg a környéke

Szökőkút

"Találkozunk az óránál"

A Trafalgar Square, Nelsonnal

Itt bóklásztam egy kicsit, benéztem a Charing Cross állomásra is (az igazat megvallva, WC-t kerestem) és mivel a Whitehallt már láttam, lementem a Temzéhez, hogy a partján menjek végig. El is értem a Big Benhez, ennél a pontnál már viszont éreztem az egész éjjeli utazás fáradalmait és úgy döntöttem, hogy ennyi elég volt mára a városnézésből.

A Charing Cross állomás

Nelson admirális közelebbről

London szeme

Délutáni szieszta

Turisták és más állatfajták

A Big Ben

Egy piros telefonfülke

St. James's parki pihenő

A St. James's Park

Elindultam a Victoria buszállomáshoz, ahonnan a buszom indult Edinburgh felé. Ilyen volt a harmadik londoni bóklászásom, ami annyiban volt más az előzőekhez képest, hogy ragyogó napsütéses idő volt, ellentétben az előző látogatásaim alatti borús, esős, tehát londoni idővel.